Arcok a Nagy Háborúból 15.
Nyolc arc a hadifogságból, akiknek – egy kivételével – a nevét is ismerjük: a fotó hátoldalán ott az aláírásuk, valamint a kép keletkezésének helye és ideje, Beresovka 1916 február hó 16. Ha a nyomukba eredünk, vajon megtudhatjuk-e a képen szereplő személyekről, hogy kik voltak, honnan származtak, mi volt a foglalkozásuk, és hazajöttek-e a hadifogságból?
A fénykép hátoldalán a következő nevek szerepelnek: Varga Imre, Ausländer Sándor, Bittó Imre, K?, Rózsa Imre, Kirschner Zsigmond, Bognár Rezső, Zakariás Barabás.
A képen látható személyek közül Bittó Imre életéről sikerült többet megtudni, miután idősebb kori fotója és rövid életrajza szerepel A magyar tüzér c. kötetben.
Bittó Imre nyugalmazott magyar államvasúti főfelügyelőként Budapesten halt meg 1952-ben.
Ausländer Sándor esetében valószínűleg arról a szentesi likőrgyárosról, illetve szeszesital-nagykereskedőről van szó, akinek szintén idősebb kori fényképe az OMKE Sándor Pál jubileumi emlék-albumában lelhető fel.
A háborút megelőzően is kereskedő volt, ital- és fűszerüzlete Szentesen a báró Harruckern (ma Ady Endre) utca 11. szám alatt állt.
Ausländer Sándor hirdetései a Szentesi Lapból, 1911
Az egykori Rum- és Likőrgyárának helyet adó épület az Ady Endre utca 7. szám alatt ma is áll, homlokzatán a felirat őrzi volt tulajdonosa nevét és az épület rendeltetését
A szentesi Ausländer Sándort A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma tűzharcosként említi. Fennmaradt róla egy hadifogoly-nyilvántartási cédula is – amennyiben ugyanarról a személyről van szó – a Nemzetközi Vöröskereszt adatbázisában. E szerint rendfokozata Feldwebel, azaz őrmester, és a szegedi 5-ös honvéd gyalogezredben szolgált. (Ha Ausländer szentesi születésű, akkor elvileg a Magyar királyi gyulai 2. honvéd gyalogezredhez került volna, de elég gyakori az is, hogy valaki nem a hadkiegészítési körzete szerinti alakulathoz került.)
Bognár Rezsőről nem sikerült eldönteni, hogy azonos lenne-e a civilben Hódmezővásárhelyen kántortanítói hivatást gyakorló, a háború idején a szegedi 5-ösöknél szolgáló, majd Przemyslnél 1915-ben fogságba eső személlyel. A róla szóló rövid életrajzokban Berezovkát nem, csupán Taskentet, Orenburgot, illetve Nikolszk-Uszuriszkijt említik. A Hadifogoly magyarok történetében viszont többször is megemlítik mint színészt, illetőleg mint a lelkészi feladatot ellátó Kardos Lajos tanító segítőjét – ez alapján biztos, hogy Troicikiben, és valószínűnek látszik, hogy Berezovkán is járt.
Székely Gyula a Képek a szibériai hadifoglyok életéből című könyvében Nikolszkról szólva szintén megemlékezik Bognárról: „Az itteni színtársulat tagjai közül feltűnt Bognár Rezső hódmezővásárhelyi evangélikus kántor ritka szép tenorjával.”
A Vásárhely története a családok tükrében (Hódmezővásárhely, 1929) c. kötetben Bognár Rezsőről az alábbi életrajz található:
Bognár Rezső, az ősi, büszke Új-templomnak kántora, a tüneményesen szép hangú énekes, kinek nevével forrt össze az Iparos daloskör ragyogó sikerekben gazdag, diadalmas pályafutása is, dunántúli ős magyar családból származik és 1888-ben született Aradon. Édesapja, néhai Bognár Pál a tolnai Hőgyészről került el Aradra, hol mint a kir. adóhivatal ellenőre 1913-ban hunyt el. Özvegy, Rezsőnek az édesanyja, a Pécskáról származó Fischer Ernesztin, Aradon él. – Bognár Rezső Aradon végezte iskoláit s az ottani állami tanítóképzőben 1906-ben nyert kántor-tanítói oklevelet. Első állomása Szintye volt, hol két évig lévitáskodott. Ebben az időben halt el Vásárhelyen Tóth Sándor, az Új-templom boldog emlékű kántora. Bognár Rezső megpályázta az állást és huszadmagával 1908 október 16-án állt ki próbaéneklésre itt, az Új-templomban. Szabadon választott pályaéneke a „Térj magadhoz drága Sion” volt. A szívekig ható remek énekben egész pompájában jelentkezett színesen gazdag és kellemesen erőteljes baritonja. S övé lett a babér. Állását november 1-én foglalta el. 1912-ben nősült, midőn a néhai Hegedűs Sándor barackosi földbirtokos leányát, Hegedűs Klárát vette feleségül. Egy gyermekük van, mégpedig a 15 éves ifj. Bognár Rezső, ki a főgimnázium VI.ik osztályának tehetséges, szorgalmas diákja.
Bognár Rezső kántor a mozgósítás első napján bevonult a hadrakelt sereghez s a vásárhelyi nagy állomáson Kalmár Zsigmond vezetésével az egész daloskör dalban bucsuztatta el. A szegedi ötösökhöz vonult be s a harmadik menetszázaddal ment le a szerb frontra, a Száva mellé. Ott azonban csak belekóstoltak a tűzbe, mert az orosz invázió már augusztus végén Galícia harcmezőire szólította őket. Kolikovnál kerültek tűzbe az oroszokkal, szeptember elején s 18-án Przemysl várában körülzárta őket az ellenség. Nehéz harcok után, a vár elestekor, 1915. március 22-én az egész helyőrséggel fogságba esett. Először Taskendbe, azután Orenburgba vitték s Szibéria lett szenvedéseinek és küzdelmeinek helye. Szibériai élete nagyon változatos és szomorúságában is színes lett. Sokáig táborban fogolykodott és sok-sok szomorúságát oltotta el egy-egy istentiszteletben, melyet magyarul a magyaroknak tartott. Szervezett dalárdát és sok nyilvános estén szerepelt. Vladivosztokban a nagykövetek előtt aratott dalárdájával forró sikert. Színész is volt, színtársulatot szervezett és valóságos színházat tartott fenn. Sok színházi estét tartottak s előadták többek közt Nikolszkban és Uszuriszkban Gül Babát, melyben a Gábor diák szerepét ő játszotta, de színre kerültek a Falurossza, az Obsitos, a Nebántsvirág. Mikor sok-sok szenvedés után 1920 őszén a hazai földre érkeztek, vonatukat Budapesten maga Horthy Miklós kormányzó fogadta és Zadravetz tábori püspök köszöntötte őket. Zsúfolva volt a pályaudvar Pest közönségével, egyszerre csak néma csend támadt. Valami új dolog markolt bele az emberek szívébe: a Bognár Rezső orosz földön megszervezett dalárdájának énekében s az ő gyönyörű hangján felcsendült a dal: a Nem! Nem! Soha! Láng volt az, ami az ajkakra a szívekből felcsapott, melyben benne sírt öt évnek irtózatos szenvedése, megölt vágyakozása, eltemetett álma. S az új hit tüze. Bognár Rezső az Iparos daloskörnek 1911-ben lett karnagya és azóta a magyar dalkultúrának csodás reneszánsza forrott össze Vásárhelyen az Iparos daloskör és a Bognár Rezső karnagy nevével. Egyénisége érték, megválasztása nagyszerű gondolat; működése örökbecsű nagy nyeresége lett a vásárhelyi dalkultúrának. Bognár Rezsőnek öt testvére van: Bognár Jenő kántor-tanító a Fehér megyei Kálócon; Bognár Andor munkavezető az aradi vagongyárban; Bognár Kálmán Tiszafüreden asztalosmester; Imre Lupényben bányatisztviselő s a legkisebb, dr. Bognár Dezső könyvtáros a szegedi tudományegyetemen.
Egy másik, Hódmezővásárhely történetéről szóló könyvből kiderül, hogy Bognár Rezső (1888-1963) 1911-től a helyi Iparos Daloskör karnagya is volt. A Csongrád Megyei Hírlap 1989. január 2-i vásárhelyi kiadásában éppen karnagyi tevékenységét méltatják.
Itt végre van róla egy kép, igaz, hogy nem fotó, hanem rajz, és ráadásul időskorában mutatja Bognárt. Ez alapján nehéz bármit is eldönteni. Ha ő van rajta a berezovkai csoportképen, én talán a jobb szélső álló katonára tippelnék…
Minthogy Kirschner Zsigmondról, Rózsa Imréről és Varga Imréről fényképes életrajzot nem találtam – ez utóbbi a név gyakorisága miatt szinte lehetetlen vállalkozás (+ a nyolcadik személy nevét nem tudtuk kisilabizálni), így nem sikerült őket azonosítani és róluk többet megtudni. (Egy Rózsa Imre fényképes életrajzzal szerepel A magyar gyalogság című könyv valamely kiadásában, de az általam átnézettekben nem találtam meg. Ha valaki rábukkanna, örülnénk, ha elküldené a szerkesztőség címére.)
Ugyan Zakariás Barabásról sem találtam további fotót, a név azonban viszonylag ritka (és jellemzően erdélyi családnév), így nem kizárt, hogy ez a Vöröskereszt oldalán talált hadifogoly-nyilvántartó cédula róla tartalmaz információt – e szerint szakaszvezető volt a Magyar királyi brassói 24. honvéd gyalogezrednél.
Lehetséges, hogy ugyanarról a Zakariás Barabásról van szó, aki 1907-ben a nagyernyei református felekezeti iskola tanítója volt, 1912-ben pedig Uzonban tanított?
Ha valaki ráismerne a csoportképen szereplő valamelyik személyre, kommenteljen vagy írjon nekünk!
FRISSÍTÉS!
Nagy örömünkre Rózsa Imre unokája felismerte nagyapját a Berezovkán készült felvételen, és néhány sor kíséretében elküldött egy másik csoportképet, amelyet Rózsa néhány hónappal a fenti fotó dátuma után, 1916. június 15-én írt haza édesanyjának Szegedre. Rózsa Imre József (1890-1969) szegedi tanító fogságba eséséig (1914. november 22.) a 46-osoknál szolgált. Kétszer is megszökött a hadifogságból: először egészen Ukrajnáig jutott, de ott elkapták és visszaszállították, végül második szökése eredményeképp, kalandos úton jutott haza 1919-ben.
Rózsa Imre az álló sorban a bal szélső személy, csakúgy, mint a feburár 16-i felvételen. Hadifogolytársai közül – szerintem (szerk.) – senki sem szerepel a korábbi képen, feltűnik viszont egy orosz katona
A lapot édesanyjának küldte Szegedre, német nyelven (édesanyja, Stoll Zsófia német anyanyelvű volt)
Rózsa Imre József háborús életrajza – sajnos kép nélkül – szerepel A negyvenhatosok fegyverben című két háború között megjelent kötetben
Köszönjük a fotót Toll Gábornak.